A vendégkönyv célja

Köszönjük, hogy meglátogatta oldalunkat!

Írjon nekünk! Számunkra minden vélemény fontos. Várjuk a weboldallal és a Klinikával kapcsolatos észrevételeket, kérdéseket!

A vendégkönyv célja a vélemények, észrevételek, javaslatok közzététele. Ambuláns időpontra jelentkezését kérjük ne itt tegye, hanem az ambuláns bejelentkezésen keresztül!

Az email címe nem kerül publikálásra és bizalmasan kezeljük!

  adatvédelmi elveket
  1. Hajas Lilla

    2016 04 07 15:06
    2016 áprilisában szívritmus zavarok miatt kerültem a klinikára és ablációs műtétem volt. Köszönetemet szeretném kifejezni elsősorban Osztheimer István doktor úrnak, aki a műtétet végezte szakmai tudása mellett végig nyugodt és végtelenül kedves volt hozzám. Aki a műtétre előkészített, csak a keresztnevét jegyeztem meg, Csaba, a fél karján tetoválás van, végig szóval tartott, humorával mosolyával oldotta a bennem levő feszültséget, neki is hálás köszönetem. A nővérek is végtelenül segítőkészek, kedvesek és fiatalok, csak remélni tudom, hogy megmaradnak ezen a nem könnyű pályán. A klinika tisztasága, felszereltsége szintén példamutató, bár minden kórházunk ilyen lenne.
    Hálás köszönettel: Hajas Lilla pedagógus
  2. Klara Karios

    2016 01 29 16:03
    ÉDESANYÁM. DR VÉGH VILMOSNÉ NEVÉBEN KÖSZÖNÖM A GYORS SEGÍTSÉGET . HÁLA ÓNÓKNEK, HOGY MEGMENTETTÉK AZ ÉLETÉT.

    A VÁROSMAJORI SZÍY-és ÉRGYÓGYÁSZATI KLINIKA A LEGJOBB EUROPÁBAN.

    TISZTELETTEL ÉS KÖSZÖNETTEL.
    MIT VORZÜGLICHER HOCHACHTUNG. Klara karios
  3. Vandornyikné Lipták Enikő

    2016 01 07 12:13
    A 2. emeleti érsebészeti osztályon dolgozóknak szeretnék köszönetet mondani. Kerestem nyilvánosabb fórumot is, ahol egy pár gondolatot le tudtam volna írni, de nem találtam. Sajnos az ember több eü-i intézményben is megfordul, DE ennyire kedves, segítőkész, türelmes gárdával még találkoztam. Le a kalappal mindenki előtt!!!!!! Pörögnek egész nap, nagyon sokszor szószerint futva az egyik kórteremből a másikba. Nem is értem, hogy hogyan tudnak némely "nyűgös" beteghez tizenötödször is kedvesen bejönni a kórterembe a nővérhívóra, és ugyanazt elismételni amit már pl. én is tízszer hallottam. Nem tudom, kihez jut el az üzenetem, de ez az osztály ( az összes dolgozójával) egy olyan kivétel a mai egészségügyben, akikről mintát kellene venni. Remélem nem sértek meg vele senkit a következő hasonlatommal, de abban a "bolondokházában" ami ott van sokszor, biztos, hogy több erkölcsi és anyagi elismerést érdemelnének.
  4. Pittner György

    2015 12 20 09:26
    Szeretném megköszönni az intézmény minden érintett dolgozójának, különösképpen Dr. Szabolcs Zoltán professzor úrnak, az általa vezetett transzplantációs team tagjainak és a Szívelégtelenségi és Szívtranszplantációs intenzív részlegnek, a fiam, Pittner György Márk egészsége érdekében, szakmailag és emberileg elkövetett áldozatos munkát!
    Tudjuk, hogy még nagyon sok és nehéz a megoldandó feladat, ezért kérjük Isten segítségét is a gyógyuláshoz!

    A klinika összes dolgozójának,

    Békés, Boldog Karácsonyt, Boldog Új Évet és jó egészséget kívánunk!

    Pittner György és családja Székesfehérvár / 2015 /
  5. Buczkóné Baracskai Ágnes

    2015 12 07 13:57
    Dr. Szabó Zoltán profeszor úr, nyugodjék békében!

    1955-től kezelt betege vagyok, sikeres szívműtéteket és pacemaker beültetéseket egyszóval az életem köszönhetem Neki. Örök hálával gondolok rá, megrendít eltávozása.


    Tisztelettel: Buczkóé Baracskai Ágnes
  6. Serédi István

    2015 02 12 16:11
    Ez év január 21-én a Szt. Ferenc kórházból átvittek Önökhöz katéterezésre. Dr. Bárczi György végezte el a vizsgálatot és megbeszélte velem az állapotomat és a további teendőket.
    Azóta jól érzem magam részben fizikailag, részben lelkileg, mert tisztában vagyok az állapotommal és teendőimmel.
    Köszönetet szeretnék mondani ezúton is a Doktor Úrnak és munkatásainak akik elláttak.
    Tisztelettel
    Serédi István
  7. Séfer Nikoletta

    2015 02 11 19:08
    Tisztelt Cím!!
    Nagyon sok jót hallottam a Klinikáról,de most ,hogy Édesanyám (Séfer Józsefné) tegnap elött óta Önöknél fekszik koszorúér szükülettel és szivtágulattal nagyon foglalkoztat ez a kérdés.Ma volt MR vizsgálata,ami dönt a műtéttel kapcsolatba.Sajnos 5. Hete kórházban van,és abban bizom ,hogy Önök végre tudnak segiteni a betegségén.Kórházak sorait jártuk végig,de ilyen kedves,őszinte,odaadó ellátásba nem volt részünk!!Holnap megyünk Önökhöz,bizva abba ,hogy megtudjuk az operáció időpontját.Ami a legfontosabb számunkra,hogy segitsenek Édesanyámon!Bizom a tudasukban!Szeretnénk Mi is gyógyultan hazavárni a legdrágább kincsünket!
    Szives közreműködésüket előre is köszönöm!
    Tisztelettel: Séfer Nikoletta
  8. Szemenyei Pálné

    2015 01 27 23:49
    Szeretnék elsősorban köszönetet mondani Önöknek, hogy lehetővé tették 80éves édesanyám részére a további biztonságos életet azzal hogy beültettek egy pacemakert. Remélem minél később tudják meg mi az amikor a gyerek azért retteg hogy mikor hal meg az édesanyja, a betegsége miatt a mindennapok tele félelemmel aggódással telnek. A mai világ egy ilyen idős ember számára pláne ugyhogy kiszolgáltatott és gyenge félelmetes.De ezt bizonyára nap mint nap tapasztalják munkájuk során.
    Az Önök intézményében hála Istennek ezek a félelmek nem igazak.
    A kedvességük, a szakmai hozzáértésük, az empatikus képességük csodálatraméltó. Ahogy bánnak a betegekkel és hozzátartozóikkal arra nincs szó: mindig mosolygósan, - még délután 6kor is - szolgálatkészen állnak rendelkezésünkre. Az ápolószemélyzet az orvosokkal szinte egy emberként müködtetik az osztályt. Mindig van tea, viz pohár az asztalokon, tiszták a kórtermek a mosdókról nem is beszélve, van kézmosófolyadék, kéztörlő és minden ami kell, köszönet ezért annak a kedves hölgynek aki ezt csinálja. Flottul megy a tájékoztatás a papirmunka, mindenkit időben visznek, hoznak - pedig nem kevés betegről van szó napi szinten.Mindenkihez van egy jó szavuk, nem hagyják magukra azokat sem akikkel nem tud végig ottmaradni a hozzátartozója, Gábor a műtős-programozó hihetetlen türelemmel és szeretettel bánik a rábizott betegekkel, megnyugtatja őket, bátorítja, ha kell megöleli őket. De a személyzet többi taqjára nézve is igaz ez a magatartás. Soha sehol nem tapasztaltam még ilyen kiváló emberi, egészségügyi magatartást mint az Önök intézményében, pedig anyukám 80 éves és már jártunk egy-két helyen a fővárosban. Köszönöm és hálás vagyok azoknak az orvosoknak a munkájáért is akik reggeltől estig állnak a mütőasztalok mellett tudásuk emberségük legjavát adva visszadják az egészségüket ezeknek az elcsüggedt embereknek. Irhatnék még egy csomó dolgot ide, amit reggel 8-18 óra között tapasztaltam, de sok lenne elolvasni, ezért kérem Igazgató úr tolmácsolja köszönetünket és szeretetünket kollégái felé, megbecsülésünk jeleként. Kívánom hogy sokáig tudjon egészségben ilyen remek emberekkel együtt dolgozni. Mégegyszer örök hálával tartozunk: Bihun Ferencné /Franciska néni/ és lánya
  9. Kornis György

    2015 01 12 14:30
    Kedves vezetőség,
    December elején Ismét élveztem intézetük vendégszeretetét. Nyilván egy kórházi esemény a beteg számára sosem az élvezetek csúcsa. E tény mellett mégis el kell, mondjam, hogy igen emlékezetes „élmény”számomra az ott töltött nem egészen 24 óra.
    Szeretném kiemelni, hogy azok, amik megragadták a figyelmemet, nem csak az engem közvetlenül érintett események, hanem főleg olyanok, amik nem velem, csak a szemem előtt történtek.
    Igen, sokan voltunk. Igen, várni kellett. Persze, láttam, és mondták is, hogy szerda volt, ügyeletes nap. Egyik félájult beteget hozta a mentő a másik után. Nyilván, hogy övék a mindent elsöprő elsőbbség. A mi esetünkben, akiknél nincs akkut állapot, a kezeléssel lehet várni, az életveszélyben lévő betegnél nyilvánvalóan nem. Teljesen világos, hogy ez a rendező elv. A sok órás várakozás kellemetlen, és miután az újságomat oda is, vissza is már kiolvastam, unalmas is. Ha valami negatívot tudok mondani, akkor magamat megerőltetve ennyit tudok kisajtolni. És vége. Viszont ömlene belőlem a sok pozitív „élmény”, benyomás.
    Örülnék, ha a személyzet, az ott dolgozók közül minél többen olvasnák ezt a bejegyzést. Megérdemlik. Sokat tettek érte, elismerés jár nekik.
    Mivel, 7 órát vártunk a váróban, volt módom hallgatni a sok ingerült beteget, és a sok végtelenül kedves és türelmes ápolót, betegszállítót, orvost, asszisztenst, írnokot, vagyis: egyszerűen mindenkit. Láttam, hallottam, hogy a leghajmeresztőbb, és néha ingerült kérdésekre is milyen kedves nyugalommal reagáltak, és válaszoltak. Láttam, hallottam, hogy bonyolult helyzetekben milyen pontos és szakszerű, egyben érthető és megnyugtató válaszokat adtak. Láttam, és hallottam, hogy a súlyos beteg végtelenül rémült hozzátartozóját hogyan nyugtatta meg az orvos (túl volt már addigra az életveszélyen). Láttam, és tapasztaltam, hogy senkit nem hagytak magára, ha azt mondták, hogy itt tessék kicsit feküdni, vagy ülni, és 2 perc múlva jövök, akkor 2 perc múlva jött. Nekem régi mániám, hogy az orvosi (ebbe beleértve az egészségügyben dolgozó nem orvosokat is) kommunikációt mennyire nem tanítják, pedig mennyire fontos, mert egy jó szóval, egy pontos, a valóságot nem ferdítő, de nyugodt tájékoztatással is lehet segíteni a betegen. Láttam én persze türelmetlen és emiatt elégedetlen beteget is, mert ő is sokat várt. Csak közben nem látta azt, amit én láttam, mert nyitva volt a szemem és a tudatom: elképesztő folyamatos nyomás, hajtás alatt állt az egész apparátus, megállás nélkül tolták be a betegeket a műtőbe. Láttam, hogy nem azért kell várni, mert a személyzet mondjuk, üldögél. Szerintem egy percre nem ültek le, folyamatos mozgásban voltak. Gondolom, közben már fáradtak is jelentősen. De mentek tovább, csinálták tovább. És kezelték a betegeket végtelen nyugalommal és hozzáértéssel, ha kellett mosolyogva, ha kellett komolyan, de soha, egy pillanatra sem ingerülten, soha nem agresszíven, soha nem lekezelően. Szépen, kedvesen, ahogy azt elvárjuk, és csak nagyon ritkán kapjuk meg.
    A műtőben is szép csendes nyugodt a légkör. Beszélnek a beteghez, nem tárgyként kezelik a testet, aki fekszik a gép alatt, és éppen kezelik.
    És akkor az osztály. Láttam két műszakváltást, találkoztam kb. 6 ápolóval. Tanúja voltam, amikor az egyik beteg állapota rosszabbra fordult (ok. nem volt akkut életveszély éppen, de azt hiszem, éppen azért kellett cselekedni, hogy ne legyen), láttam hogyan működnek, amikor döntési helyzet van, amikor pl. arról is kell dönteni, hogy kell-e cselekedni. Láttam, hogy az orvos hogyan lépett fel ekkor. Az az orvos, akiről konkrétan tudom, hogy már közel 12 órája ott van, hiszen már délelőtt is láttam. Nem vagyunk egyformák, így nyilván a 6 ápoló kedvessége eltérő módon nyilvánult meg, de megnyilvánult. Mindegyiknél! Méghozzá nagyon karakteresen!
    És akkor megemlítem, hogy a rémesen tömött Határőr utcai ambulancián is mindig ehhez hasonló hangvételt tapasztaltam.
    Azon gondolkodtam, hogyan alakul ez ki egy ilyen intézetben. Nem tudom, de aki ezt kialakította, annak tisztelet, és elismerés. És szintén elismerés azoknak, akik ott vannak a „csatatéren”, 7*24 órás állandó harckészültségben, és meg tudják valósítani azt, amiről írtam.
    Végül is nem egyszerűen köszönetet akarok mondani, de persze azt is. Szeretném, ha az intézet érintett vezetői, dolgozói tájékoztatva lennének erről, mert nem csak nekünk betegeknek esik jól a szép szó!
  10. Pokorádi István

    2015 01 06 14:05
    Köszönetem fejezem ki Dr. Vándor László és csapatának, hogy 2014. dec. 28.-án éjfélkor elvégezték rajtam a szívinfarktust okozó érelzáródás megszüntetését, és a stent beépítését.
    Mentővel szállítottak be, már várt az Orvos csapat, percek alatt elkezdődött a beavatkozás, betegbarát és profi módon végezték a munkájukat. Köszönet jár még a nővéreknek is, akik
    odaadóan tették a dolgukat, egyszóval, mindenkivel, és mindennel megvoltam elégedve a
    Városmajori Szív-és Érgyógyászati Klinikán eltöltött öt nap alatt. Köszönet nekik!
    Pokorádi István.