Fraktál, káosz, élettani komplexitás

Eke András

Eke András 1949-ben született Budapesten. A családtól és az Apáczai Csere János Gyakorlóiskolától kapott útravaló birtokában 1967-ben felvételt nyert a Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karára. Vonzódván a kísérletezés iránt, örömmel fogadta el Kovách Arisztid professzor meghívását a Klinikai Kísérleti Kutató Laboratórium tudományos diákkörébe. 1973-tól, a diploma megszerzésének évétől dolgozik itt, a most Semmelweis Egyetem Klinikai Kísérleti Kutató- és Humán Élettani Intézetben, jelenleg mint az oktató és kutató fakultás tagja, egyetemi docens. Az orvostudomány kandidátusa tudományos fokozatot 1988-ban kapta meg. A hazai, meghatározó kutatóéveket gyakori külföldi tanulmányutak és kutatómunka követte, melynek során 1978-tól 7 évet töltött főként az U.S.A. kutatóintézeteiben.

1982-től 1986-ig a University of Alabama, Stroke Research Center vezető munkatársa. 1987-ben a University of Alabama, Department of Pathology vendégprofesszorként a fakultás tagjának választotta és megbízta az Experimental Neuropathology vezetésével. 1990-ben hazatérve folytatta kutatásait. 1995-től mint vendégprofesszor a University of Washington, NIH-National Simulation Resource külső munkatársa, és James B. Bassingthwaighte professzorral a fraktális élettan elméletének és módszertanának kérdéseit kutatja. Tudományos tevékenységét az International Union of Physiological Sciences (IUPS), a British Microcirculation Society, a Microcirculation Society (U.S.A.) és az International Society on Oxygen Transport to Tissue (ISOTT) díjakkal ismerte el. 1986 és 1997 között az IUPS Mikrocirkulációs és Kapilláris Transzport Bizottságának tagja. 1997-ben az ISOTT, az agyi mikrocirkuláció kutatása területén végzett munkája elismeréseként, elnökének választja. Eke András kutatói érdeklődésének egyik vonala az agyi mikrocirkuláció élettana, kórélettana és vizsgálatának multiparametrikus leképező módszertana. A másik az élettani jelenségek (főként az agyi mikrovérkeringés, hemodinamika és oxigenáció) komplexitásának jellemzése emberben is alkalmazható optikai módszerekkel nyert nagyfelbontású regisztrátumok fraktálgeometriai és káoszelméleti elemzésével. Jelen munkája a nemzetközi kitekintés mellett a kutatólaboratóriumban született gondolatokból és eredményekből merít, és azokhoz szól, akik haladó szintű matematikai tanulmányok nélkül szeretnék megismerni a fraktálok és a káosz világát, felfedezni kapcsolatukat az élettani komplexitással, mely az egészséges struktúrák és folyamatok elidegeníthetetlen tulajdonsága.
Semmelweis kiadó